Folyamatok folyamán -Az igazi „flow”

Van, hogy a tehetetlenség hatalmába kerít, mert úgy tűnik számodra, hogy olyan játékban kéne győznöd, amiben a játékszabályokat senki nem ismertette veled?

Tudattalan működéseid sötét birodalma felett próbálsz a fényre kapaszkodni, de néha olyan, mintha egy vulkánt próbálnál saját magaddal bedugaszolni, de az is lehet, hogy úgy érzed, már csak a kialudt tüze feletti füstben aszalódsz? 

Biztos, hogy ennek így kell lennie? 

Képzelj el egy világot, 

ahol akkor iszol, amikor szomjas vagy, akkor pihensz, amikor fáradt vagy. Ott, akkor és azt mondod, ahol, amikor és ami oda illik!  

Nem csak bizonyos tevékenységekbe tudsz belemerülni és „flow” élményhez jutni, hanem magába AZ ÉLETEDBE! 

Egyszerűen úgy veszed a levegőt, ahogyan szüksége van rá a szervezetednek, nem fojtod vissza, nem zihálsz feleslegesen, csak engeded, hogy áramoljon, harmóniában a tevékenységeddel. 

Teljességedből kifolyólag az életedben felmerülő helyzetekre megfelelően reagálsz, döntéseiddel békében vagy, életed jelen állapotával megelégedett.  

A dolgok, a fogalmak, a cselekedetek negatív volta átalakul és csak a lehetőségük marad! Tudatosságod élő bizonyossággá válik. 

Abszurdnak tűnik? 

Igazából létezik olyan nézőpont és szint, ahonnan az ellenkezője tűnik teljesen abszurdnak és csak azért nem érthetetlennek, mert „ott” minden összeér és egybeolvad, és ennek velejárója a megértés is. 

Ez a tudatosodás útjának természetes tapasztalása. 

Tudatod tisztításával és valódi meditációkkal, teljes önismereti szembenézéssel és igazi figyelemmel elkerülhetetlen ezen állapotok megismerése.  

Node mi van a „hétköznapi” életben, a „farkastörvények” között? 

Mégis hogyan volna lehetséges ilyen idilli állapotokat fenntartani a relatív és kétpólusú életünkben? Hiszen van hideg és meleg, jó és rossz, alul és fölül...  

Mindig van valami, ami miatt elégedetlenkedhetünk és kiborulhatunk, ami nem elég vagy ami túl sok. Még tiszta tudatú állapotaink után is, fittyet hányhat az öntudatunk és fuldokolhatunk posványunkban. 

Úgy lehetséges, hogy amit általában észlelsz, nem a valóság maga! Csak egy töredéke... Ám megnyílhatsz a valóságra! Tudatalattid, tudattalan működéseid is részeid, minél jobban ismered őket, annál jobbak az esélyeid, életed minden területén. 

A „saját” szűrőd 

Addig tán már eljutottál, hogy felismerd saját szűrőrendszered létét, ami (látszólag) védelmez, ami időt spórol neked, amin keresztül növelheted hatékonyságodat.  

Tudatosítottad-e pontosabban szűrőd felépítését és hogy miért alakult ilyenné, ismered-e finomságát? Megkérdőjelezted-e komolyabban jelen létjogosultságát; most és itt, segít-e neked, úgy ahogyan működik? 

Elindultál vagy sem egy célzott önismereti úton – hogy erre miért lehet szükséged, az nemsokára kiderül - arra egyszerű ráeszmélni, hogy alapvetően határozza meg létezésünk megélését, mennyire vagyunk tisztában saját működéseinkkel. 

Az önismereti út egy nagy kaland és ha igazán jól csinálod, nem fogsz betelni életed felfedezésével! 

Folyamataink tanulmányozása... 

az egyik legizgalmasabb terület, amivel találkoztam „tudatosodási utamon” és tanulságai pedig a leggyorsabban hasznosíthatók. Ez már egy „haladóbb fokozat”, kellő mennyiségű tudat tisztulás és figyelem után. 

A valós jelenlétből fakadó igazi flow! 

Itt már nem traumapontok és gyökerek meglátásáról van szó, hanem a folyamatainkról és azok funkcionális tisztaságáról. 

A relatív vagy abszolút igazságra való megnyílás során a megértés vagy ráeszmélés pontszerű, idővel ennek kiegészítő jelensége lesz a működési folyamatok megélése, a valós jelenlét folyamatossá válása. 

Tehát pontosan rálátok, mi az életfenntartó oka egy-egy folyamatnak, ami elindul bennem. Olyan egyszerű és gyönyörű, - a legtöbbször azt sem tudom, nevessek vagy sírjak - ahogy megmutatja magát egy - egy igazságuk! 

A megengedés 

Mégis, mintha folyamataink valóságától és megengedésétől lennénk a legtávolabb, mintha már olyan rég fogalmunk sem lenne róluk, hogy csak alig vagy egyáltalán nem találni hiteles forrásokat, amik segíthetnének visszaállítani a természetes rendet! 

Bármi energia indul meg az emberben, azt érzelemként észlelve, viszonylag passzívan és öntudatlanul két irányba szokta terelni, kiéli vagy elfojtja!  

Igen, gondolom, már te is hallottad – „engedd el” vagy „csak figyeld meg”. Sikerül-e? Hiszen az „önátadást” könnyű jelen kultúránkban félreérteni, a megélést meg félregyakorolni!  

Akármivel is próbálkozunk, az intellektuális reflexek még sokáig kísérőink lehetnek. Ám ha fejben vagyunk, nem lehetünk a központunkban! 

Az ellenállások... 

nem véletlenül jelentkeznek ilyen erősen benned, néha még úgy is érezheted, hogy önmagad börtönébe vagy zárva és onnan próbálsz kimenekülni pillanatnyi „kielégülésekért” és „elégtételekért”! 

Ha a társadalom, amibe beleszülettünk ellene megy a természetes rendnek, - közvetlen közegünktől erősen függve - születésünk után kialakítunk egy olyan túlélési stratégiát, ami ebbe illeszkedik. 

Tömegesen nőttünk fel természetes impulzusok, megfelelő figyelem, tapasztalás és következtetések nélkül! Nagyon fontos lenne megérteni, hogyha nem rendeltetésszerűen működünk, nem várhatjuk el a teljes életet sem! 

Pedig az egészséget természetszerűen elvárja a szervezetünk és mélybe taszított tudatalattink! 

Mégis remélhetünk teljes joggal, hisz ennek a rendszernek nemcsak érzékenysége, hanem strapabírása és regenerálódó képessége is messze felülmúlja azt, amit képesek vagyunk felfogni! 

Mit tehetsz? 

Először is figyelj, vizsgáld meg napi folyamataidat. Hányszor próbálsz úgy koncentrálni a munkádra, hogy még egy előző beszélgetésen jár az eszed, vagy éppen ellenkezőleg, menekülsz-e a munkádba valami elől?  

Ismerős lehet olyan intimebb helyzet is, amikor már belemerülnél az együttlétbe valakivel, akit szeretsz, de közben gyermekkori traumáid szorongatják szívedet és nem tudsz kiengedni. 

A jövődre gondolva, a „lehetséges” elé, tehát az elé, amit igazán tenned kéne, mennyire csúsznak be kalkulációd és számolgatásaid?  

A felesleges „agyalásunk” egyensúly felboruláshoz vezet szellemi szinten is. Jóval több lehetőség van „csak agyunk” működésében is, mint amennyit általában használunk. 

A jelened – a jelenléted 

Megtörténhet, hogy az idő nagyrészét múltbeli vagy jövőbeli gondolatokkal, tudatos vagy tudattalan érzelmi működésekkel töltöd. 

Ha minden erővel oda koncentrálsz és „koncentrálódsz”, ahol nem vagy, energiád oda folyik el! Ám akkor hogyan is várod el magadtól, hogy hatékony tudj lenni abban, amit épp szeretnél? 

Azért nem vagy jelen, azért nem engedsz ki, mert valószínűleg fogalmad sincs róla, hogyan csináld akkor, amikor magától nem megy! 

Lehet, hogy egy ideig el is éred „passzívan vagy aktívan” a jelenben levés állapotát, mégis ritkán jössz rá, hogyan kéne vissza találnod hozzá. 

Mi zajlik le eközben benned? 

Valószínűleg feszültség, mert nem sikerül és nem tudod mit tegyél. Kétségbeesés, mert nem tudsz dönteni és még azt se tudod, mit akarsz igazán, így alkalmatlannak érzed magad.  

Tehetetlenség kerít hatalmába, mert úgy tűnik olyan játékban kéne győznöd, amiben a játékszabályokat senki nem ismertette veled és fogalmad sincsen, hogyan fejleszd ki magadban a szükséges készségeket. 

És ez így mind jó, ez így mind jól van, így van jól! 

Minden feszültség értünk van, minden ugyanazon egy tiszta energia megnyilvánulása azért, hogy a helyünkön tartson! 

A következtetéseid 

Van, hogy helyesek, és van, hogy nem azok. 

Két típusa van a negatívnak tartott észleléseidnek: 

az egyik, amit azért érzel, mert létfenntartó funkciója van. Fáj - tehát menj arrébb, szenvedsz - kérj segítséget, félsz - keress biztonságot!  

Ennek nyilván sok fokozata létezik, de az biztos, hogy ezekkel a szituációkkal nem kell együtt élned, nem kell őket megszoknod! A benned lévő Isten nem akar szenvedni, különben nem építette volna be ezeket a létfenntartó biztosítékokat! 

A másik esetben, kellemetlenként, rosszként élhetsz meg olyan folyamatokat, amelyekkel téves vagy terhelt kapcsolatod alakult ki életed során. Maga az ellenállásod okozza a fájdalmat, mely akkor alakul ki, ha nem engeded, hogy az energia egyenletesen áramoljon benned! 

Ilyenkor egyszerűen még nem tapasztaltad meg valós funkcióját és megélési módját olyan érzelmi jelenségeknek, mint például a düh, a szomorúság, a vigasztalódás vagy olyan intenzív folyamatoknak, mint a gyász. 

Pedig mind értünk van, minden miértünk, minden, mind! 

A LÉT BÖLCSESSÉGE AZ ÉLETÉRT! 

Kellő odafigyeléssel és gyakorlással 

a benned zajló folyamatokat tiszta energiaként, minden létrejövő feszültséget visszahúzó erőként tudsz érzékelni! Mintha egy gumiszalag kifeszülését kéne csak elengedned, ami visszaránt a helyedre! 

A valós áramlásnak megengedésével a tiszta energia kétféle megnyilatkozási formájával fogsz találkozni, az „anyaggá alakítóval” és az „anyagból felszabadítóval”! 

A tudatos kíváncsiságod és megnyílásod nyomán feltárulkozhat minden kiváltó ok és megoldási lehetőség - önmaga igaz valójában, és fantasztikus lehetőségek várnak még rád folyamataid folyamán!